Igehely: 3Jn 1-15; Kulcsige: 3Jn 3-4 „Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te igazságban jársz. Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.”
Az igazság Isten tulajdona. Ő a Teremtő, Ő az egyetlen igazi valóság. Aki kerüli a valóságot, belezuhan a hazugságokba. Valójában a halálba. Ha az ember megtagadja Istentől való eredetét, akkor a semminek, a halálnak ad hatalmat önmaga fölött. Az Istentől való és az igazságból való ezért szinonim fogalmak (Jn 18:37, 1Jn 2:21, Jn 7:17, 1Jn 3:10).
Az igazságra szomjazók (Mt 5:6) szembesülnek a maguk igaztalan voltával, illetve igazságuk elégtelenségével. Ezt elismerik, és így Isten igaznak nyilvánítja őket. Annak a Bírónak a kegyelmét kapják, aki a bűnös felett kimondhatja az ítéletet, de joga van felmenteni is (Róm 4:5). A kegyelem nem az ember igyekezetének jutalma. Azt a bűnöst igazítja meg, aki szembe mer nézni valóságos állapotával, levetette kegyes álarcát, és Istenhez kiált.
Megigazulása Isten kegyelméből fakad. Mindez csupán Krisztusban és Krisztusért lehetséges. Ezért a hívő ember igazsága nem megjátszott, nem vezet öntömjénezéshez. Hisz tisztában van elveszett állapotával, de az isteni kegyelemmel is. A lehetőségekkel is, amiket Isten előkészített, ami számára az egyetlen lehetséges út (Fil 2:12-13, 3:12-14). A hívők közössége csak ezen a szilárd alapon nyugszik.