Igehely: 2Kor 11:5-15; Kulcsige: 2Kor 11:7 „Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát?”
Egyszer egy szabadtéri rendezvényen ingyen kínáltunk Újszövetséget és keresztyén irodalmat az ott kíváncsiskodó embereknek. A reakciójuk nagyon különböző volt. Egyesek, miután meghallották, hogy keresztyén irodalomról van szó, hamar továbbmentek, mások pedig tiltakoztak, hogy bármit is elfogadjanak, ami ingyen van. A mai világban a legtöbb dologért kemény pénzeket kell fizetni. Semmi nincs ingyen – szokták mondani. Sőt, ha valamit ingyen kínálnak, az már önmagában is gyanús.
Azonban az evangélium, Isten kegyelme ingyen van. Ez azt jelenti, hogy mi az üdvösségért nem tehetünk semmit. Nem érdemelhetjük ki azt. Ingyen kaptuk, de nem volt olcsó. Jézus fizette meg az árát. Mi ingyen kaptuk, ingyen is adjuk tovább. Pál kihangsúlyozta, hogy ingyen hirdette az evangéliumot. Ez a küldetésünk lényege, hogy szívünk utolsó dobbanásáig, bárhol vagyunk, bármit teszünk, a magunk keretei között hirdetjük és éljük Jézus Krisztus evangéliumát; mégpedig ingyen, alázattal és mégis, bizonyossággal teli erővel.