Ezékiás király istenfélő vezető volt. A nehéz helyzetekben Istennél kereste a segítséget, de amikor béke volt, és jól ment dolga, akkor is (lásd 2Kir 18:5-6). Most olyan krízisbe került az élete, amelytől minden ember megretten: súlyosan megbetegedett, és eljött hozzá a próféta, aki egyenesen megmondta neki, hogy hamarosan meg fog halni. Nem a prófétát kérte, hogy imádkozzon érte, hátha meggyógyulhat még, hanem a fal felé fordult, sírt és imádkozott Istenhez. Eddig is ismerte az ima lehetőségét, erejét, sokszor beszélt az Úrhoz, így most is természetes volt neki, hogy Istenhez kiált segítségért. Kapott még 15 ajándék életévet. Mit tett ezekkel az évekkel?
Nem az egészség, a hosszú, látszólag sikeres élet a minden. Ezeknél fontosabb az élet tartalma, amivel megtöltjük éveink számát. Amennyi idő adatik nekünk ez életben, azt éljük hasznosan, örök kincseket gyűjtve. Ugyanakkor legyünk készek átköltözni is az örök életbe!