Még mielőtt a személyes számadáshoz érkeznénk, ami eléggé vonzóan hangzik individualista világunkban, hadd jegyezzük meg, hogy ez az igeszakasz a mások kölcsönös elfogadásáról, szívünkbe való befogadásáról szól. Akik Krisztus testét alkotjuk, úgy viszonyuljunk egymáshoz, ahogyan Krisztus viszonyult hozzánk, elveszett bűnösökhöz. Ne adjunk helyet az előítéleteknek, mások bírálgatásának, feszültségek és konfliktusok kialakulásának, hiszen Krisztus az Úr, aki megváltott, és akinek hatalma van arra, hogy kegyelméből kegyelmében megtartson. A gyülekezeten belül nem az a feladatunk, hogy folytonosan egymással bajlódjunk, hanem az, hogy Krisztusra nézzünk, és dicsőségét visszasugározzuk. Tartsuk szem előtt Szent Ágoston szavait: „A lényeges dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenben szeretet.”
Jézus az Úr, ezért mindenben hozzá igazodjunk, mert eljön a nap, amikor Isten ítélőszéke előtt kell megállnunk, és mindenki magáért fog számot adni. Nem azért élünk közösségben, hogy egymás felett ítélkezzünk, hanem azért, hogy az ítéletre felkészüljünk!
Visszatekintve milyennek értékeled a másokhoz való viszonyulásodat az elhangzottak fényében?