Egy újabb vak, de más történet, új tanúságokkal, tele reménységgel, ugyanis Jézus Krisztus nem csak egy vakot gyógyított meg, hanem többet is. Nem csak egy beteget, nem csak egy bűnöst mentett meg, hanem többet – és ebben van a remény, hogy a többségben ott vagyok én és te, vagyis az egy bárány, akiért a Jó Pásztor a kilencvenckilencet otthagyja. A vakon született ember ismerete kapcsán a tanítványoknak megvan a teológiai következtetése: beteg/szenved – tehát valaki vétkezett. Igen, ez is igaz, és szenvedhet valaki amiatt, mert ő vagy valaki vétkezett, de a betegség, objektíven tekintve a bűn és bűnösségünk következménye, bukott világunk velejárója. Isten igazságszolgáltatása ránk és embertársainkra nézve az Ő szuverén hatalma és joga. Ez a beteg azért vak, mert Isten munkája láthatóvá kell legyen életén. Gondolkoztunk-e már azon, hogy Isten azért enged meg látszólagos nyomorúságokat életünkben, mert az ő munkáját kell láthatóvá tegye rajtunk? Lehetne ez is egy imánk: Uram, segíts hordoznom életem azon nyomorúságait, amelyek által a te munkád bontakozhat ki rajtam a te dicsőségedre!