Igehely: Ézs 35:1-10; Kulcsige: Ézs 35:6b, 9a „Mert víz fakad a pusztában, és a kietlen tájon patakok. Nem lesz ott oroszlán, nem járnak rajta ragadozók.”
Ez a rész örömre felhívással kezdődik, és boldog ujjongással végződik. Hogy miért? Mert tele van reménytkeltő képüzenetekkel. Ha együtt olvasnánk el az előző fejezettel – ami az Úr harcos oldalát mutatja be, úgy még inkább értékelni tudnánk Isten megtérő és megszentelt úton haladó, Sionba vonuló népének szabadítását. Látnunk kell tehát, hogy az Istent szeretők és bűneiket gyűlölők, valamint az Istent megvetők és bűneiket kedvelők között nagy különbség van. De amíg az első csoporthoz tartozókért a harcos Úr szabadítóként jön, és bosszút áll értük (4. v.), addig a második csoporthoz tartozókhoz haraggal és ítélettel érkezik, és bosszút áll rajtuk. Barátom, nem mindegy, hogy kié vagy, és hova tartozol! Ez komoly dolog, mert örök sorsunk függ ettől.
A hívők szabadítására siető Úr érkezése olyan kívánatos, mint a Negev-sivatagban fakadó víz a hosszú nyári hőség után. Volt részem látni Júdea kopár pusztáját, le egészen a Holt-tengerig. Aki tudja, milyen sivár ott az élet, az fogja értékelni az életet jelentő esővizet.
Soha ne a szükségre koncentrálj, hanem a Gondviselőre, de ha mégis szükségbe kerülsz, tereljen az a kifogyhatatlan forráshoz, ahol megelégedhetsz.