Isten népének jövőképéről olvastunk. Csak kapkodjuk a fejünket az olvasott áldások hallatán. Nehéz lenne elhinni is, ha nem tudnánk, ki állítja mindezt. „Mert én… teremtek” – így kezdődik a részlet. Van-e valaki Istenen kívül, aki erre képes lenne? Ő azonban nem csak atomot teremt a semmiből, és vizet, magot, fényt, hogy alkalmas életteret biztosítson az univerzumban. Megváltott népének az örömét és vigasságát is Ő alapozza meg. Ezért, gyülekezet, örülj most, mert Isten már megszerezte számodra az öröm lehetőségét (18.v.)! Milyen reményteljes az az építkezés, ültetés és szülés, ami Isten ígéretével és áldásával történik. Isten azt állítja, hogy az ilyen fáradozás nem lesz hiábavaló (23.v.).
Tudom, hogy az igénkben leírt állapot nem a mát jellemzi, hanem a jövőt. A mostani föld és Krisztus menyasszonya, a gyülekezet, ugyanis erre még nem alkalmas. De Isten ugyanaz, és ígéretei biztosak. Emlékszünk, hogy Isten Ábrahámnak és utódainak ígérte Kánaánt, ő mégis egész életében jövevény volt a földön. Hitben élt, küzdött és örült. Isten pedig igazságot tulajdonított neki. Így él a mai gyülekezet is, az áldott jövő reménye és a ma küzdelmei feszültségében. Tarts ki, megéri!