Igehely: Zak 7:1-14; Kulcsige: Zak 7:12 „Szívüket gyémántkeménnyé tették, hogy ne hallják a törvényt, sem azokat az igéket, amelyeket a Seregek Ura küldött lelke által a régebbi prófétákkal. Emiatt háborodott fel olyan nagyon a Seregek Ura.”
Az ötödik hónapban tartott böjtöt Jeruzsálem lerombolása után kezdték gyakorolni (2Kir 25:8–9) – a jelen történet idején ennek már 70 éve. Ez nem egy törvény volt, hanem egy szokás: megemlékezés a nemzeti katasztrófára, a fogság kezdetére. Most, hogy vége a fogságnak, tartsák-e továbbra is? Ez a bételiek kérdése a papokhoz.
Egyrészt jó az, hogy megkérdőjelezték ennek a böjtnek az időszerűségét. Ez azt mutatja, hogy tudatában voltak, hogyan is kezdődött, hogy a szabadulásért való könyörgés volt a célja. Isten pedig – ígéretéhez híven – megadta a szabadulást. Nem történik-e meg velünk is, hogy olyan szokásokat gyakorlunk, amiknek nem tudjuk az okát, nincs rá igei alap, mégis szinte törvényi erőre emelkedtek az idők folyamán, de gondolni sem szabad arra, hogy megkérdőjelezzük őket?
Másrészt úgy néz ki, féltek attól, hogy esetleg magukra vonják Isten haragját, ha ezt abbahagyják. Ezért fordultak a papokhoz, mintegy támogatást kérve. Ez pedig az istenképüket jellemzi – még mindig úgy gondolnak Istenre, mint aki csupán külső vallásosságot vár el népétől, mint a pogányok istenei. Zakariás emlékeztet: nem Isten kérte ezt a gyászt, böjtöt. Ő egyebet kért már a fogság előtt: „szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással!” Éppen azért érte a népet a büntetés, mert ezt nem akarták gyakorolni. Ennek a következményét látják most a lerombolt országban. Isten nem változott, most is csak ezt kéri. Könnyebbnek tűnik valamilyen vallásos gyakorlattal elnyerni Isten jóindulatát, de ez a pogányokra és isteneikre jellemző, ahol csak a külsőségek számítanak. A mi Istenünk nem ilyen, ő a szív állapotát nézi.
Bármennyire különbeknek gondoljuk magunkat mi, kegyelem alatt levők, mi is beleesünk néha abba a hibába, hogy Isten tetszését különböző cselekedetekkel próbáljuk megnyerni. Azt számoljuk, hányszor megyünk el gyülekezetbe, hányszor imádkozunk hangosan, mennyi gyülekezeti tevékenységben veszünk részt – ami mind jó, de nem helyettesítheti a szeretetet és az irgalmasságot. Ahhoz pedig, hogy megtudjuk, milyen az Istennek tetsző élet, nem is kell prófétához menni. Megtalálunk mindent az Igében.