Igehely: Mk 2:18-22; Kulcsige: Mk 2:20 „De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak.”
Izráelben kétféle böjtöt gyakoroltak: a törvényben előírt, meghatározott napokon tartott böjtöt, valamint az önként vállalt, alkalmi böjtöt (pl. nagy megpróbáltatás idején). A 3Móz 16:29-ben még csak egy, a nagy engesztelés napján tartott böjt van említve, később viszont, Zakariás idejében már évi 4 böjtnapot tartottak (Zak 8:19).
Melyikkel kapcsolatban teszik fel a provokáló kérdést Jézusnak? Nem valószínű, hogy a törvényes böjtnapokat ne tartották volna meg a tanítványok. Sokkal valószínűbb, hogy az önkéntes böjt hiányát próbálják ellenük fordítani. Jézus válaszából megérthetjük, hogy mindennek megvan az ideje. Nem azt mondja, hogy nem szükséges, hanem hogy most egyébnek van az ideje. Igen, lehet és kell Jézus jelenlétének, a szép napoknak örülni. Lesz majd lehetőség (és szükség) később épp elég a böjtölésre is.
Hogy tekintesz a böjtre? Mint minden hívőre kötelező törvényre? Talán úgy gondolod, anélkül nem is lehet komoly hívőnek lenni? Vagy megérted, hogy nem mindenki egyforma, nem mindenki számára most van az ideje, és az Úrra bízod, hogy kivel, mikor érteti meg a böjt szükségességét?