NAGYVÁRADI 1. SZ. BAPTISTA GYÜLEKEZET
A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
Ezékiel látomást kapott egy városról, amelynek az a neve, hogy: „Ott van az Úr”. Ennek a városnak 12 kapuja van, és ezek Izráel 12 törzséről vannak elnevezve (Ez 48:30-35). Ezékiel továbbá részletes látomást kapott egy templomról, amelynek több kapuja van (40-44 rész). A 118. zsoltár a templomba való bevonulásról szól. A 19. versben a zsoltáríró a kapu őreit szólítja meg: „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit!” Ahogyan vannak kapui a halál hazájának (Zsolt 9:14; 107:18; Mt 16:18), úgy vannak kapui az igazságnak, az üdvösség területének is. Fontos volt a kapukon való átvonulás, fontos átmenni egyik térből a másikba. Oda menni, ahol van az ÚR. Ünneplésünk lényege: Istennel lenni, neki ajándékot vinni, örömmel vigadozni jelenlétében: „Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak!”
De hol találjuk Őt? Melyik kapu vezet hozzá? A zsoltár tanúsága szerint az első kapu, az igazság kapuja a templom udvarába vezetett. Innen lépcső vitt a felső udvar kapujához, az Úr kapujához (20. v.). Ezen átmenve lehetett a templomhoz jutni. Ide csak igazak mehettek be (Ézs 26:2). Akkor mi lesz velünk, mert mi „mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha” (Ézs 64:5)? Van egy kapu, amely a megtérő bűnösök kapuja. Jézus mondta: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják” (Mt 7:13-14).
A kapunyitás az Úr előtt az élet befogadását jelenti. Krisztussal ünnepelsz? Ő életed királya? Hogyan és mivel fejezed ki hódolatodat iránta?
Délutáni elmélkedés
Ugyan még nem jött el a politikai változás ideje, de ez nem jelenti azt, hogy Jézus a körülmények játékszere, hisz tanítványai felé királyként rendelkezik: „Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide.” A szamárcsikós vonulás üzenetet hordozó magatartás volt, a Zak 9:9 próféciájának a beteljesedése. A szamárcsikó nem ítéletet hozó, büntető uralkodót hoz, hanem Békefejedelemként jön rajta a Szolgakirály.
A király az Úr nevében jön. Ezt nem Jézus állítja magáról – de nem is tiltakozik ellene –, hanem a hangos tömeg. Gyermekek és felnőttek szájából zeng az ének: „Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!” Figyeljük meg, hogy az éneklők nem a maguk személye miatt énekelnek és örülnek. Nem azt mondják, hogy: mi áldottak vagyunk, hanem a 118. zsoltárból idéznek: „Áldott a Király, aki jön az Úrnak nevében!” A tanítványok ujjongásának az igazi oka tehát nem az ő személyük, hanem az Úr. Ő az áldott, az ünnepelt király. Ma sincs ez másképpen.
Sajnos, ma a kövek kiáltásától hangos a világunk. A tiszteletlenség, az istenfélelem hiánya, mindenféle bűn Krisztus áldozatát gyalázza. Te mit teszel? Vállald bátran hitedet, dicsérd örömmel Királyodat!