1. A gazdag nem a gazdagsága miatt került a pokolba, hanem mert önző volt, és nem törődött a szükségben élő Lázárral. Magára hagyta, és nem táplálta. A gazdagsága mellett fösvény is volt és keményszívű. Az ilyenek nem örökölhetik Isten országát. Ne legyünk senkivel szemben ilyenek!

2. Lázár, ezzel szemben, nem azért ment a mennybe, mert szegény koldus volt, és sokat szenvedett, hanem mert hitt Istenben, imádkozott hozzá, csendben tűrve nyomorúságát, fekélyeit, sorsát. A gazdag ember csak azután imádkozott, miután a pokolba került, pedig hamarabb is tehette volna. Nem gondolt sem a szegényekre, sem a túlvilágra, sem a saját lelkére.

3. A hitetlen emberek a halottak hazájába, a pokolba kerülnek, a hívők pedig az angyaloktól vitetve a mennybe mennek, ahol biztonságban, nyugalomban és vigasztalásban van részük. Az Ábrahám keblére csak azok jutnak el, akik Ábrahám hitével rendelkeznek, aki hitt Istenben, és ez a hit tulajdoníttatott neki igazságul.

4. A pokolban már késő lesz megtérni, itt az imádság sem talál meghallgatásra. A kegyelem ideje a földön van, a pokolban már késő szeretteink, családtagjaink megtérésére gondolni. A földi életben kell könnyhullatással vetnünk az Ige magvait, hogy majd vigadozásban lehessen részünk (Zsolt 126:5-6).

5. Ezen a földön két út van: a keskeny és a széles. A keskeny út vége vigasztalódás, a szélesé pedig a gyötrődés. Nekünk Isten Igéjében kell hinnünk, nem azt várni, hogy valaki feltámadjon a halálból, mert Jézus Krisztus már 2000 éve feltámadt. Az üdvösséget csak a földön lehet megkapni. Odaát már semmin sem lehet változtatni. „Siessetek, hamar lejár, kegyelme már régóta vár! Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt.” (HH 650/1)

Vajon nem hagytál valakit figyelmen kívül az utóbbi időben?