ÁHÍTAT – 2022. augusztus 19., péntek

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat

Délelőtti elmélkedés

A samaritánusok zsidók-e vagy pogányok?
Igehely: 2Kir17:24-41: Kulcsige: 2Kir 17:33 „Félték tehát az Urat is, de tisztelték a maguk isteneit is, azoknak a pogány népeknek a szokása szerint, akik közül elhurcolták őket.”
Arról olvashattunk, hogy miként telepítették be a samaritánusokat arra a földre, amelyen előzőleg a hűtlen Izráel lakott. A hazaérkező Júda nem akart együttműködni ezzel a betelepített néppel, amikor a templom építéséről volt szó. A samaritánusokról azt olvastuk, hogy követték a zsidók Istenének rendeléseit, de nem teljes mértékben, nem teljes szívvel. Isten mellett a saját isteneik szokásait is megtartották. Jézus tanítványai közül voltak, akik az égből tüzet akartak kérni a samaritánusokra, hogy a tűz megeméssze őket. Később azonban nagy sokaság tért az igaz Istenhez azok közül, akik korábban tévelyegtek. Krisztus szeretetének a tüze nagyon nagy hatást gyakorolt erre a népre. Vajon nekünk ebből mi a tanulság? Legyen ez a tűz bennünk is, amely egyrészt felégeti mindazt, ami nem kedves az Isten előtt, másrészt pedig felmelegíti az ember szívét, és vonzóvá teszi Krisztust a világ számára. Az első szeretet tüze melegítsen minket, és terjedjen rajtunk keresztül!
Szabó Sándor

Délutáni elmélkedés

Nagy nevedről zengek éneket
Igehely: Fil 2:5-11; Kulcsige: Fil 2:9 „Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb.”
Bizonyára egy korai hitvallás az, amelyet Pál apostol idéz a kijelölt igeszakaszban. Bátorító az a tudat, hogy az az indulat, lelkesedés, tűz, ami volt Krisztus Jézusban, az bennünk is megnyilvánulhat. Másképp nem is lennénk képesek az Ő nyomdokait követni. Jézus, lemondva dicsőségéről, alázatban járt. Sőt, azt mondja ebben az igében, hogy egészen a kereszthalálig megalázta magát. Olyan nehéznek tűnik a testi embernek az alázat! Nehéznek tűnik áldozatokat vállalni a mások javára. Nehéznek tűnik alázatban járni és megmaradni abban. Azonban az az indulat, ami Krisztust ezen az úton végigvitte, bennünk is megmutatkozhat. Amikor Jézus alázatban járt, és folyamatosan szolgált az emberek felé, akkor Ő nem lett kevesebb tőle. Ez lényeges tanulság. Amikor alázatban járok, és önmagamat adom a Krisztus ügyéért, akkor nem kevesebb vagyok, hanem épp ezzel nyerek a legtöbbet. „Taníts, Uram, meghajlani, mint szélben az aranykalász…”
Szabó Sándor