A papok és a léviták már korábban fel voltak szentelve a szolgálatra, de figyelemre méltó az, amit az Ige mond róluk: „örvendezett Júda a papokon és a lévitákon, akik ott állottak a tisztükben.” Tiszta, szent életet éltek, és hűségesen végezték az Úr iránti szolgálatukat, miközben az emberek felé is szolgáltak, betöltve lelki szükségleteiket. Ennek eredményeképpen az ország emberei örömmel és hálával tekintettek a papokra és a lévitákra. Minden időben kívánatos állapot marad ez Isten népe és a papok, lelkimunkások között! Az énekesek és az ajtónállók is hűségesen végezték szolgálatukat az Úr és az Ő népe iránt. A lényeg, hogy Zorobábel és Nehémiás vezetése alatt Isten népe hűséges volt a lelki szolgálattevők megsegítésében és támogatásában. Még azokat a lévitákat is segítették, akik az ország különböző városaiba és falvaiba szóródtak széjjel.

Isten minden gyermeke hűséges és kitartó kell, hogy legyen a rá bízott feladatokban, szolgálatban. Egyetlen szolgálat sem lesz elvégezve, csak akkor, ha az ember teljes igyekezettel azon van, hogy megvalósítsa, befejezze azt. Ha ezt tesszük, akkor Isten népe felbátorodik arra, hogy örömmel szolgáljon javaiból is Szabadítója felé!