Az alkalmas vezetők átveszik elődeik pozitív példáját, tanulnak tapasztalataikból. Nem kápráztatja el őket a fejlettebb népek, nagyhatalmak életszínvonala, sikere. Értékelik népüket. Együtt éreznek vele. Nem feledhetik igazi hazájukat. Keresik a hazautat. Nem mondanak le Isten helyreállításáról, ígéreteiről, tervéről.

Ha a vezetők alaposan ismerik az Úr igéjét, ha teljesítik is azt egyéni és családi, sőt társadalmi életükben, ha másokat is arra tanítanak példájukkal és szavaikkal, akkor Ezsdrás paphoz hasonlóan velük lesz az Úr ereje, jóakarata és hatalma. Isten kegyelme és keze rajtuk nyugszik. Ez többet ér minden emberi elismerésnél.

Az alkalmas vezetők alázattal és hittel mernek nagy és szükséges dolgokat kérni népük számára. Mivel Ezsdrás írástudó szívből törekedett arra, hogy a lehető legjobban ismerje, alkalmazza és megismertesse népével is Istenének akaratát, több ajándékot kapott tőle. Királya, Artahsasztá teljesítette minden kérését a Jeruzsálembe való visszatérésüket tekintve. Bátorságot kapott, megerősödött a hazautazás alapos, részletes megtervezésére és megszervezésére. Az Úrban bízva embereket gyűjtött Isten tervének megvalósítására. A jó, a páratlan lehetőség veszedelmes útját együtt tette meg a rábízottakkal. Békében, biztonságban, épségben megérkeztek Jeruzsálembe, az ígért földre, földi hazájukba.

Az alkalmas vezető hálásan és nyilvánosan ismer el, és köszön meg minden segítséget, amit kap. Azokban is látja, tapasztalja Isten eszközeinek szeretetét. Mindezért az Urat áldja. Neki ad dicsőséget.

Népük, vezetettjeik is egyre jobban megismerik így az Urat! Életútjuk, pályafutásuk végén tudjuk a legpontosabban mérlegelni az adott vezetőkkel közösen eltöltött időt.