A mai zsoltár Isten nagyságáról és mindenhatóságáról szól. Ő az, aki elküldi parancsát a földre, és az beteljesedik. A költemény egy ellentéttel mutatja be, hogy Isten mindenre képes. Ő havat, deret ad, ha ez van tervében, de elolvasztja mindezt, ha úgy szeretné. Szelet támaszt, és a dér és hó helyett már víz csörgedezik. Aztán az író egy megdöbbentő kijelentést tesz: „Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit” (Zsolt 147:20). Talán arra számítunk, hogy azért kiváltságos Istennek a népe, mert Ő segít minket, és a legjobbat adja nekünk. Ez mind igaz, de a zsoltár írója azt tartja előjognak, hogy ismerhetjük Isten törvényét és szavát. És mennyire igaz! Bár a törvény azt jelenti, hogy nem élhetünk akárhogy, mert valaminek, valakinek meg kell felelnünk, a zsoltáros rámutat arra, hogy ismerni Isten akaratát, beszédét, szabályait megvéd minket attól, hogy szembemenjünk Istennel. Így lesz az Úr biztos segítség, és így adja meg a legjobbat nekünk. Velünk van, hogy végigmenjünk az úton. Ez a kiváltság!