A megvilágosodás a lepel eltűnését jelenti, azt az időt, amikor a levél olvasói megtértek, és igazi első szeretettel ragaszkodtak az Úrhoz a nehézségek és üldöztetések között is. A lankadás és megfáradás nagyon közel van hozzánk is. Milyen nagy áldás a bátorítás: maradj hű Uradhoz, légy állhatatos! Különösen jól jön a biztatás, ha magunkra maradunk, ha megvetésben, lenézésban van részünk, vagy épp szenvedésen vonulunk át. Az állhatatosság és kitartás segít Isten akaratát teljesíteni (nem csupán ismerni), és megtapasztalni Isten ígéreteinek beteljesedését. A bátorításra szükségünk van közvetlenül a cél előtt is! „Nincs messze már, nincs messze már, a ragyogó város mireánk vár” – mondja az ének. A versenypályán nagy bátorítást jelent a küzdőnek, ha ezt hallja: „Már csak néhány méter, kitartás!” A meghátrálás emberei elvesznek. A hit embere – „az én igaz emberem” –hűséges marad Istenhez. Nehéz időkben „az igaz az ő hite által él” (Hab 2:4). A megigazulás fogalmában Pál igazi alapnak tartja Krisztus evangéliumát: „az igaz ember hitből fog élni” (Róm 1:16). A meghátrálás másokra is rossz hatással van! „Nézzünk Jézusra, a hit fejedelmére és bevégezőjére!”