A házassághoz szükséges a legtöbb bölcsesség: sokszor csak nevetünk azon, hogy mennyire mások a férfiak és a nők. Isten teremtette ezt így, mégis egymásnak szánt bennünket. Épp ezért szükséges, hogy megtaláljuk a kapcsolódási pontokat: hogyan tudunk értelmesen együtt élni, és hogyan tudjuk egymást kiegészíteni. Ehhez ismernünk kell a szerepünket: ki vagyok én, ki a társam, mit várhatok el magamtól, és mit várhatok el a másiktól? Amikor összeházasodunk, onnantól férj és feleség a nevünk, de nem csak úgy magától leszünk igazi férjjé és feleséggé. Ezért meg kell dolgozni. Társai vagyunk egymásnak, de a férjnek vállalnia kell a vezetés felelősségét, gondoskodnia kell a családjáról, meg kell védenie a szeretteit, és mindezt krisztusi szeretettel. Ő a szellemi vezető: imádkozik, közbenjár a családjáért folyamatosan. Így ismeri meg Isten Atyaságát, és képes ezt tükrözni is. Amikor egy feleség érzi, hogy a férje Isten akaratában jár, akkor nem nehéz tisztelnie a társát, és jó szívvel adja oda magát az engedelmességre. Ez nem jelenti azt, hogy mindig mindenben egyetért a férjével, de bízik benne, és elfogadja döntéseit. Az engedelmesség nem azt jelenti, hogy a feleség önállótlan legyen, mindent a férjétől várjon. Tudjon ügyeket intézni, járjon el a család ügyeiben. A feleség nagy ajándéka az, hogy képes megteremteni az otthon légkörét, ahová a férje és gyermekei is örömmel jönnek haza.

Az egyik legfontosabb szolgálatunk az, hogy családunkban a hozzánk legközelebb állók, akik legjobban ismernek bennünket, meglássák azt, hogy hiteles életet élünk! Egy ilyen családi élet Isten dicsőségét szolgálja!