Senki nem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, sem a földön, sem a föld alatt, sem a mennyekben. Nincs egy olyan igaz sem, híjával találtatik mindenki, még azok is, akiket a földön szentnek vagy boldognak avattak. A legjobbjaink is kevésnek bizonyultak. János sírni kezd, és kétségbeesése jól mutatja a helyzet komolyságát. De egyszer csak ott áll a Bárány, mint akit megöltek, és személyében megfordul elveszett sorsunk. Átveszi a könyvet, melyet egy új ének kísér: „Méltó a megöletett Bárány!” Egyszerre mindenki elismeri, hogy Ő méltó, még az Ő ellenségei is, még a föld alatt és a tengerben lévők is. Méltónak bizonyult, vérével vásárolt meg bennünket, szentsége és igazsága meghaladja bűneink nagyságát, jóval győzte le a rosszat. János látta és leírta, hogy eljön az a pillanat, amikor mindenki elismeri győzelmét, mindenki meghajol nagysága előtt.

Amikor itt a földön áldani kezdjük Őt, arról tanúskodunk, ami nyilvánvaló lesz, de mi már most láthatjuk, milyen nagy is a Krisztus, hogy mennyire méltó a Bárány!