Amikor az ApCsel 2-ben a sokaság látta a Szentlélek kitöltetésének jelét és hallotta Péter apostolt prédikálni, megkérdezték: „mit cselekedjünk?” (ApCsel 2:37). Péter így válaszolt: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg…” (38. v.). Amint most Pál apostol elmondja az ő megtérésének történetét, észrevesszük, hogy Ananiás valami hasonlót mond, mint amit Péter apostol mondott: „Kelj fel és keresztelkedj meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úr nevét (22:16). A bemerítés a mi Krisztussal való azonosulásunk jele és az új élet pecsétje – egy csodálatos kép arról, hogy a mi óemberünk Krisztussal együtt meghalt és vele együtt feltámadtunk egy új életre. Pál apostol bizonyságot tesz az ő életének megújulásáról, és arról, hogy mi okozta ezt a nagy változást. Ő, aki korábban üldözte a keresztyéneket és pusztította a gyülekezeteket, most gyülekezeteket plántál, bátorítja a keresztyéneket és hirdeti az evangéliumot. Hogyan történt ez a nagy változás? A régi élettől való elfordulás által (megtérés) és a Krisztussal való egyesülés által (bemerítés). Gondolkodjunk el most azon, hogy a mi szándékunk és cselekedetünk, illetve a mi gyülekezetünk missziója híven tükrözi-e a bibliai megtérést, amit a bemerítés hivatott jelképezni?