Pál apostol feltesz egy fontos kérdést: Vétkezzünk-e, hogy a kegyelem nagyobb legyen? De ezt nem azért kérdezi, mintha ő keresné rá a választ, hanem azért, mert ezt a rómaiak kérdezik és őket idézi. Pál apostol a bűnös megigazulásáról beszél az egész levélben, ami kegyelemből, hit által történik. De ha Isten kegyelme az, amely üdvözít, akkor – mondhatná valaki – miért ne vétkeznénk, hiszen ezáltal is csak a kegyelmet teszteljük. Pál apostol a bemerítés illusztrációját használja válaszként. Ha „a keresztség által eltemettettünk ő vele együtt a halálba”, akkor meghaltunk a bűnnek és a régi életnek, és feltámadtunk egy új életre. Mert mi a feltámadás? Új élet a jelenben és a jövőben egyaránt. Amint John Stott mondta: „Az élet a feltámadás előrejelzése, a feltámadás pedig az élet kiteljesedése.” Ebből két igazság következik: először, hogy mi várományosai vagyunk a Krisztus által megígért feltámadásnak, „mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára a feltámdásáé szerint is azok leszünk” (5. v.). Másodszor, mindazok, akik megigazultak hit által, már most új és feltámadott életben járnak: „Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban” (11. v.).