Talán mindnyájan elmondhatjuk ugyanazt, hogy Isten üdvözítő terve akkor kezdett el megvalósulni az életünkben, amikor meghallottuk az üdvösség evangéliumát. Sőt, lehet, hogy sokszor és sokféleképpen hallottuk azt, de egyszer csak meghallottuk! Isten hírnökei zörgettek a lelkünk ajtaján és tudtul adták nekünk „az igazságnak beszédét”, amelyből megismerhettük Krisztust és a benne fölénk hajló örök isteni szeretetet. Igéjének áldott szavával intően és sürgetően hívogatott erre az útra. Minden azon fordult meg, hogyan fogadtuk az Igét. Amikor hittel párosítottuk és engedtünk neki, elnyertük a Szent Lélekkel való „elpecsételtetést” és lelkünkben lakozást vett Isten Lelke, aki által bizonyságot tesz a mi lelkünk, hogy Isten gyermekei vagyunk. Boldog az, aki ezt az „elpecsételést” elnyerte! Amit Isten így elkezdett az életünkben, azt nem is hagyja félbe, mígnem teljességre nem juttatja.
Az ő kegyelmének dicsőségét magasztalni életünkkel azt jelenti, hogy egyrészt mi magunk imádjuk őt szóval és tettel, másrészt pedig másokat is rávezetünk, hogy megismerjék és magasztalják őt.
Légy nekünk segítségül ebben, Uram!