Szokták mondani, hogy a pénz nem boldogít. A cinikus ember ehhez hozzáteszi: „Valóban, de nélküle sem lehetsz boldog!” A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy a valódi boldogság és a pénz között nincs közvetlen kapcsolat. Pál apostol egy szegény közösség tisztaszívűségéről és öröméről ír, amit bőségként és gazdagságként jellemez. Macedónia gyülekezetei önként kérték, hogy a szolgálatban anyagi hozzájárulással is részt vehessenek, mert elsősorban a szükséget nézték, és nem a saját gyarapodásukra gondoltak. Ennek az önzetlen testvérszeretetnek a titka Pál szerint, hogy „először önmagukat adták az Úrnak”.

Ha komolyan veszed a legfőbb parancsolatot: Szeresd az Istent „teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből”, ami azt jelenti, hogy egész lényedet add át neki, és ezt meg is teszed, akkor egészen másként kezdesz gondolkodni, mint korábban. Ha mindened Jézusé, Ő rendelkezhet veled. Anyagi javaiddal, testi-lelki értékeiddel, mindennel. Ez nem valamiféle áldozathozatal, önmagunk és boldogságunk megtagadása, hanem sokkal inkább egy mennyei értékrend. Mennyei öröm, és mennyei boldogság forrása, ami sokkal értékesebb minden másnál.