A kinyilatkoztatás olyan Istentől származó ismeret, ami az emberek előtt örökre rejtve maradna, ha az Úr fel nem tárná azokat. Isten végtelenül fölülmúlja az ember gondolatait és szavait. Az Ő országa láthatatlan és elérhetetlen a mi számunkra. Kinyilatkoztatás nélkül nemhogy az örök élet lehetőségéről, de Isten természetéről sem tudnánk semmi biztosat. A jelenések könyve tartalmaz kijelentéseket, melyeket máshonnan nem ismernénk, és tele van olyan próféciákkal, amiket ószövetségi prófétáktól idéz és alátámaszt. A Jánosnak adott kijelentésig a mennyországról és a szellemi világról csak következtetései lehettek az embereknek. A Bibliát lezáró könyvvel és a Biblia egységével kapcsolatban viszont kijelenthetjük, hogy többet tudunk Istenről és az Ő országáról, mint bárki korábban a történelemben. Joggal jelenthetjük ki tehát: „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük.”

Különösen az Úr Jézusról, az Isten egyszülött Fiáról szóló kinyilatkoztatás az, ami csodálatos. Ezt Ő maga is megfogalmazta: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg” (Lk 10:23-24).