Az a hit az üdvözítő hit, amelyik állhatatos, kitartó a végsőkig (Mt 24:13). Jézus egy híres példázata szól a magvetésről. A mag jelképezi az evangéliumot ebben a példázatban. A különböző talajok pedig az embereket, akik hallják az evangéliumot. Van útfél, sziklás talaj, tövises talaj és végül jó föld. Az „útfél” azokat ábrázolja, akiktől elkapkodja az örödög a magot. Talán ez a legrosszabbnak ítélt talaj. A sziklás hely eleinte jónak bizonyul, mert nem jut mélyre a mag és hamar kikel, hirtelen eredmény látszik. De a hőségtől rögtön elszárad, nem bírja a megpróbáltatást Jézusért. A harmadik terület csendes gyilkos, minden körülmény megfelelő, de szinte észre sem vehető, ahogyan felnő a tövis és megfojtja a jó magot. A jó föld kiváló, az ide hullott mag kikel, felnő és terem. Ezek az emberek hívők. Akárhogyan is értelmezzük a példázatot, csupán két földtípus van: jó vagy rossz. Lehet egy föld útfél, köves vagy tövises, attól még rossz! A megfelelő az, amikor a föld jó, ilyen pedig kevés van. Ebből egyértelművé válik az, hogy csupán kétféle ember van: hívő vagy hitetlen. Az igazán hívő pedig az, aki állhatatos.