Feltehetően ez a samáriai asszony a társadalom által megvetett volt. Nem könnyű szívvel tarthatott Jákób kútja fele a legnagyobb hőségben (a zsidó időszámítás szerint dél körüli időben). Akármire is gondolt ez az asszony, arra valószínűleg nem, hogy a „megoldással” fog találkozni. Jézus útja nem véletlenül vezetett át ezen a vidéken és a kútnál ülve már várta az asszony érkezését. Amikor az asszony megérkezett, akkor nagyon kellemetlenül érezhette magát: „zsidó ember”. Jézus azonban nagy mestere a problémák megoldásának, úgyhogy olyat kér, amire „megered az asszony szája”: „Adj innom”! Ez elképzelhetetlen volt egy samáriainak. Egy zsidó segítséget kér. Jézus azonban nem inni akart, hanem az asszonynak akart inni adni. A nő csodálkozással válaszol, de Jézus nem téveszti szem elől a célt. Megfordítja a gondolatot: ha a nő kért volna inni… akkor kapott volna. Még néhány kérdés és válasz és kiderül, hogy az a férfi, aki ott ül, valóban életet kínál! Rátapint a fájó pontra, de be is gyógyít. Aki lélekben és Jézusban (igazságban) imádja az Atyát, az ivott az élet vizéből!

Te mit mondanál Jézusnak, ha ma melléd ülne?