Timóteus még fiatalember volt, amikor szembe kellett néznie az egyházat fenyegető veszélyekkel. Pál bátorító levelet ír fiatal szolgatársának, lelki apaként áll mellé. Nincs vigasztalóbb annál, mint amikor érezzük és tapasztaljuk valakinek az irántunk való bizalmát, és tudjuk, hogy imádkozik értünk.

Pál tanítja Timóteust azokra a tulajdonságokra, amelyek Isten szolgáját jellemzik. Az első a bátorság. Legyen bátorsága hitét megvallani, őt se szégyellje, mint az evangéliumért szenvedő foglyot. A második a szolgálathoz szükséges erő. Tudja, hogy az útjába sok akadály jön, és azok legyőzéséhez erő kell. Harmadikként elmaradhatatlanul szükséges a szeretet, hiszen emberek felé szolgál. Az erő legyőzi az akadályokat, a szeretet épít. Bátorság kell a tetthez, de a csendben várakozáshoz is. A szeretet bölccsé tesz, és mindig megtalálja a cselekvés módját. Negyedikként szükséges a józanság, amely felméri, hogy mit és mikor kell tenni.

Ezekhez bármikor társulhat a szenvedés is. Mennyire érthető így, hogy akiknek szíve Krisztusért ég, szeretik és szolgálják Őt, az Ő népét, azok sírnak is. Kapaszkodj ilyenkor is Istenbe, testvérem! Tarts ki, bízzál, higgyél benne, Ő megsegít!