NAGYVÁRADI 1. SZ. BAPTISTA GYÜLEKEZET
A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
Asztalközösséget vállalt azokkal, akiket más megvetett. Ez a fajta közösségvállalás nagy megtiszteltetés. Isten asztalának a vendége lenni nyomorultan, bűnösen és érdemtelenül – ez rendkívüli lehetőség és kiváltság. Isten a meghívó, Ő gondoskodik az eledelről és az italról. Minket, akiket az utakról és kerítések mellől vitt be a házába, Ő ismer egyedül. Tudja, hogy éhség és szomjúság van az életünkben. Ezt a hiányt csak a Teljesség tudja betölteni a szeretet által megterített asztalnál. Jézus megtöretett teste és kiontott vére az eledel és ital, ami életet ad, és közel vonz Önmagához, ha hiszünk benne. A meghívás a nagy vacsorára most történik, amikor számtalan lehetőség van más asztalhoz ülni. Kérjük Istent, erősítsen meg, hogy neki mondjunk mindig IGENT.
A vacsora készítése azzal kezdődött, hogy a bűnbeesés után megígérte Isten, hogy egy napon az asszony magva a kígyó fejére tapos. Szövetséget kötött Nóéval, majd elhívta Ábrahámot, és megígérte, hogy benne áldatnak meg a föld minden nemzetségei. Utódait levitte Egyiptomba, majd miután nagy néppé lettek, kihozta őket Kánaán földjére. Megígérte a Messiást, akivel új fejezet kezdődhetett el. A „Gyertek el, mert immár minden kész!” arra utal, hogy Isten országa eljött, a megváltásunk készen van. Minden kész, minden elvégeztetett a kereszten. Ez teljesen Isten műve, Ő készítette a vacsorát, Ő készítette el a megváltásunkat, ingyen kegyelméből.
A kérdés ma is ugyanaz: mit teszel a meghívóval? Elfogadod vagy elutasítod a megtérésre hívást? A vacsora az üdvösséget jelképezi, ami ma is fel van kínálva minden ember számára. Ne keress kifogásokat!
Délutáni elmélkedés
Jézus Krisztus a kereszthalála által pontosan ezt tette velünk: összegyűjt ebből a világból, visszahoz az Atyához, és bevisz az Ígéret földjére, a mennyei Kánaánba. Az ígéretek ma is a megtérőknek szólnak, akik Isten szeretetteljes felszólítására az életet választották. Krisztust választva dönthetünk az élet mellett: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14:6). A földi áldások ígéreténél és felsorolásánál nem a jólét evangéliumáról van szó, hanem sokkal inkább Isten nagyságáról: nem a földművelés és a termékenység isteneként ismert Baál adja az áldást, hanem az élő Isten, aki cselekszik, hogy az ember áldott életet élhessen az Ő dicsőségére.