„Szárnyaid árnyékába rejts el engemet!” – mondja a zsoltáros (Zsolt 17:8). Erkölcsileg egyre süllyedő világunkban fontos a rejtegetés. De ezt nem tehetjük sokáig, ezért kell, hogy kövesse a nevelés. Az édesanya visszakaphatta gyermekét, hogy táplálja, talán 2–3 éves koráig. Ez idő alatt kialakult Mózes személyisége. Eljött a nap, amikor Mózest elvitték a királyi udvarba, és következett a taníttatása. „Mózesből az egyiptomi ráhatás és az úri életmód nem tudta kitörölni a népi hovatartozás érzését, és különösen a részvétet a rabszolgasorsban tengődő honfitársai iránt.” (Jubileumi kommentár 274.o.). Bizonyára nagy hasznát vette a tudománynak, mégis, amikor döntéshelyzetbe került, a nevelés győzött.

Ahogy Mózes élete, úgy ma is minden megszületett gyermek egy csoda a szülők számára. Részese lehettél ennek a csodának? Akkor adj hálát, és vállald a felelősséget: rejtegesd, neveld, és tanítsd az Úr félelmében, hogy majd legyen használható eszköz az Úr kezében!