Igehely: Neh 12:38-47; Kulcsige: Neh 12:44c-45a „Mert örültek a júdaiak, hogy szolgálatba álltak a papok és a léviták. 45 Ezek látták el az istentisztelettel és a tisztasági előírásokkal kapcsolatos tennivalókat meg az énekesek és a kapuőrök tennivalóit is.”
Az ilyen hálaadás és dicsőítés tetszik az Istennek, de még mások is gyönyörködhetnek benne. Úgy olvastuk, hogy még az asszonyok és gyermekek is örvendeztek, és messzire elhallatszott, mennyire örvendenek Jeruzsálemben. Ne csodálkozzunk ezen! Az elpusztult város, amire a fogságba került zsidók sírva gondoltak, most újjáépült. Szellemiségében és fizikai valóságában is újra az volt, amilyennek Isten szerette volna látni, és amit annyira óhajtott a választott nép. Ujjongva énekelhették a 30. zsoltárból: „Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!” Ma is így van ez Isten népe között. Ha vannak, akik a nehéz időkben is kitartanak a szolgálatban, mindenképpen megtapasztalják az Isten jóságát és gondviselését az életükben. Eljön az ideje az örömnek és ujjongásnak, a megjutalmazásnak, és ezt nem kell szégyellni! Megáldott az Úr? Meggyógyított, megsegített, megőrzött, meggazdagított vagy egyszerűen csak megtartott? Adj dicsőséget Neki! Hogyan? Áldjad azokat, akik az Úr nevében feléd szolgáltak, érted közbenjártak. Azzal és abból adj, amid van, hálás szívvel és örömmel! Örömöd még nagyobb lesz.