A tanítványok a Tibériás-tengertől (Galileai-tenger, vagy Genezáret-tó) indultak el az Úr Jézus követésére. Feladták a halászok létformáját, otthagyták hajóikat, hálóikat, még a kifogott halak nyereségéről is készek voltak lemondani Mesterükért (Lk 5:11). Valóban mindent elhagytak, és úgy követték Jézust (Mt 19:27).
Amit akkor otthagytak, ahhoz tértek most vissza. Három éven át jártak már Jézussal, de most újra elmentek halászni. Hajóba szálltak, kieveztek a mélyre. Kezükben a háló, vérükben a halászat minden fortélya, de mindhiába, mert egész álló éjjelen át egyetlen halat sem fogtak. Kiábrándultságukat és fáradtságukat mi sem tükrözte jobban, mint az, hogy azonnal engedelmeskedtek a partról beszóló idegen furcsa tanácsának. Már reggel volt, de ők újból kivetik hálójukat „a hajó jobb oldalán”. Ahogy a hálók vízbe értek, pillanat alatt megteltek hallal, szám szerint százötvenhárommal.
A csodából János azonnal felismerte Jézust, és odaszólt Péternek: „az Úr az!” – felszabadító és helyreállító pillanat ez. Volt már ilyen felismerésed? Milyen változásokat hoz a nehéz időkben Jézus felismerése?