ÁHÍTAT – 2023. április 12., szerda

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat

Délelőtti elmélkedés

A Feltámadott a hétköznapokban
Igehely: Jn 21:1-7; Kulcsige: Jn 21:5 „Jézus megkérdezte tőlük: Fiaim, nincs valami ennivalótok? Így válaszoltak neki: Nincs.”
A tanítványok a Tibériás-tengertől (Galileai-tenger, vagy Genezáret-tó) indultak el az Úr Jézus követésére. Feladták a halászok létformáját, otthagyták hajóikat, hálóikat, még a kifogott halak nyereségéről is készek voltak lemondani Mesterükért (Lk 5:11). Valóban mindent elhagytak, és úgy követték Jézust (Mt 19:27).
Amit akkor otthagytak, ahhoz tértek most vissza. Három éven át jártak már Jézussal, de most újra elmentek halászni. Hajóba szálltak, kieveztek a mélyre. Kezükben a háló, vérükben a halászat minden fortélya, de mindhiába, mert egész álló éjjelen át egyetlen halat sem fogtak. Kiábrándultságukat és fáradtságukat mi sem tükrözte jobban, mint az, hogy azonnal engedelmeskedtek a partról beszóló idegen furcsa tanácsának. Már reggel volt, de ők újból kivetik hálójukat „a hajó jobb oldalán”. Ahogy a hálók vízbe értek, pillanat alatt megteltek hallal, szám szerint százötvenhárommal.
A csodából János azonnal felismerte Jézust, és odaszólt Péternek: „az Úr az!” – felszabadító és helyreállító pillanat ez. Volt már ilyen felismerésed? Milyen változásokat hoz a nehéz időkben Jézus felismerése?
Szabó László

Délutáni elmélkedés

Föltárja a régi életét
Igehely: ApCsel 26:8-11; Kulcsige: ApCsel 26:8-9 „Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel? Egykor magam is úgy gondoltam, hogy mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen.”
Pál apostol védőbeszédében megtérésének történetét tárta fel fogvatartói előtt. Leplezetlen őszinteséggel beszélt múltjáról, amely a zsidó kultúrában gyökerezett. Említette magas szintű végzettségét, de nem hallgatta el a vallási fanatizmusából fakadó hírhedt, keresztyéneket üldöző munkásságát sem. Bátran megvallotta ellenségei előtt, milyen féktelen gonoszsággal bántotta Jézus követőit mindaddig, míg ő maga is személyesen nem találkozott a názáreti Jézus Krisztussal a damaszkuszi úton (ApCsel 9:1–30).
A hívő ember már nem fél a múltjáról beszélni, mert tudja: Krisztusban új életet kapott. Régi bűneire bocsánatot nyert (2Pt 1:9), megfizethetetlen tartozását elengedték (Mt 18:32). Lehet szégyenletes a múltja, de már nem kell miatta szégyenkeznie. Ha némely rossz döntésének következményei meg is maradtak, a régi kötelékekből való szabadulása, és megváltozott, átformált életének csodája Isten hatalmát bizonyítja.
Tegyünk bátran bizonyságot arról, hogy milyen mélységből emelt fel bennünket az Úr (Zsolt 40:3). Az evangélium és a keresztről szóló beszéd ereje válik ilyenkor nyilvánvalóvá az emberek előtt (Róm 1:16; 1Kor 1:18).
Szabó László