Pál apostol azoknak írja ezt a levelet, akik közül többen is ott lehettek azon a tüntetésen, melynek ez volt a jelszava: „Nagy az efézusi Diána!” (ApCsel 19:34) Helyzetükhöz mérten tanácsolja őket, mivel a kísértés lépten-nyomon ott volt előttük, hiszen a városban éltek. Figyelmezteti őket, hogy ne járjanak, vagyis ne éljenek úgy, mint a pogányok, kiknek értelmük, szívük és érzelmeik ki voltak szolgáltatva a bűnnek, és össze voltak fonódva az istenellenes életmóddal. Ezekkel szemben a megtértek új életformát kaptak Jézus Krisztus által. Ennek következtében kapcsolataik minősége is új értelmet nyert. Ez az új életforma Krisztus tanításának a megértésében, elfogadásában és cselekvésében nyilvánul meg eképpen: (1) A régi életmód „levetkezése” (22. v.) (2) Az új, lelki szemlélet, ami a szívben és az elmében dől el (23. v.) (3) Az új ember „felöltözése” a mindennapi életben (24. v.).
A következő igeszakaszban Pál apostol hosszasan tárgyalja, hogy mi az, ami illik a keresztyén emberhez, ami a kapcsolatait jellemzi: igazmondás, haragtól mentes élet, munkás és adakozó élet, tiszta és másokat építő beszéd. A keserűség, kiabálás és istenkáromlás azonban legyen idegen számára. Pál apostol olyan viselkedési formákról ír itt, amelyek természetesek és kívánatosak kellene legyenek az emberi kapcsolatokban, de mivel elidegenedtek az Istentől és szívük megkeményedett, nem képesek az erkölcsi szint megtartására. Krisztus ismeretének hiánya így is láthatóvá válik az emberi életben.
„Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust”. Az eddigiek figyelmeztetésként voltak tárgyalva, de az utolsó mondatban elhangzik a szeretetteljes buzdítás: „… legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (32. v.) Ez igazán az üdvös kapcsolat, amit az isteni példa előrevetít.
Ezekre figyelj oda, így nem szomorítod meg a Szent Lelket, mindezek fölött pedig ott lesz rajtad az áldott pecsét a Krisztussal való találkozás napjáig! Kell ennél nagyobb áldás?