Ó, jaj: hány és hány Péter van ezen a világon! Akik nagy lendülettel nekiszaladnak a maguk által vállalt feladatnak – hogy azután hamarosan megfutamodjanak a nehézségek, a próbák, a Gonosz „szolgálóleányainak” szájától. Olyan könnyű elítélni a ma Pétereit. Mégsem teszem. Hiszen holnap, vagy holnapután én is azzá lehetek…
Sokan vallanak kudarcot hozzá hasonlóan. Olyanok, akik őszintén akarnák követni az Urat, de nincs erejük. Olyanok, akik csak saját erejükből igyekeznek megfelelni az elvárásoknak, mert még nem ismerik a Lélek erejét. Olyanok is, akik bár újjászülettek, még nem járnak a Lélek szerint. Szembesülnünk kell korlátainkkal: „Bár a jót akarom, csak a rosszat tudom cselekedni.”
A főpapi palota udvarán egy teljesen megzavarodott Pétert találunk. Aki nemrég a megdicsőülés hegyén látta a Mestert mennyei ragyogásban, most pedig ugyanőt, teljes megaláztatásban és kiszolgáltatottságban.
Mi már tudjuk: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Ne szomorítsd meg Őt állhatatlanságoddal!