Igehely: Jn 18:19-27; Kulcsige: Jn 18:21 „Miért engem kérdezel? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam.”
Annás, a nyugalmazott főpap tanítása felől kérdezi különleges foglyát. Nem a csodatételek, nem a halott-támasztások, nem a származása, végzettsége, életrajza érdekli, hanem a tanítása. És ez bölcsességre vall. Jézust igazán a tanítása jellemzi. Az a mód, ahogyan hallgatói fülébe, elméjébe és szívébe be tudta csempészni a mennyei királyság valóságát, megadta az Atya megismerésének kulcsát, széles kaput tárt a teremtett világ megismerésére, hogy abból a Teremtőt lássák meg.
Látszatra Jézus kerülő választ ad: „kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik.” Válasza kétezer év után a fülemben így csendül fel: ha valaki megkérdi azokat, akikkel te beszéltél, mit mondanak majd? Mit hallanak tőlünk hallgatóink: a szomszéd, a rokon, a munkatárs, a betegtárs, a gyászoló hozzátartozó, a testvéred, a férjed/feleséged, a gyermeked, a boltos…? Péter szava azon az éjszakán a tagadás szava volt. A Mesterét tagadta; ő, aki elsőnek vallotta: „te vagy a Krisztus!”
Rólad mit mondanak, akik hallottak beszélni?