Igehely: Dán 3:1-15; Kulcsige: Dán 3:12 „Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és Abéd-Negó, akiket Babilon városának az élére állítottál; ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged, ó, király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál.”
Az előző részben is egy szoborról olvastunk. Annak a szobornak csúfos vége lett, elpusztította egy kő. Az az alkotás csak egy álomban szerepelt, Nabukadneccar viszont egy valósat készíttetett. Ezúttal már nem csak a fej volt aranyból, hanem a szobor minden része. A végeredmény viszont hasonlóan csúfos lett.
A három zsidó fiatal, királyukkal ellentétben, nem felejtették el az álom tanulságát. Tudták, hogy Istenhez kell hűségesnek maradniuk. A mostani szorult helyzet csak átmeneti, az Úr hűsége viszont örök. A király jóindulata, munkahelyük, befolyásuk változhat, Isten azonban változatlan. „Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordult szíve! […] De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma.” (Jer 17: 5, 7). Ha nem szeretnénk csalódni, bízzunk mi is Istenben.
Voltál már úgy, hogy azt érezted, Isten nélkül jobban boldogulnál? Miben látszik meg, hogy elsősorban Istenben van a bizodalmad?