Dániel egyre buzgóbban könyörög. Imájában nemcsak a bűnbánat, hanem a hit is igen jelentős. Isten szövetségére, népéért végbevitt kegyelmes tetteire tekint, és az Ő hűségéből meríti érveit. Példaértékű, hogy nem gőgös fölénnyel tekint népére, hanem alázatosan vallja, hogy annak bűnei az ő bűnei is. Az ároni áldás értelmében kéri, hogy Isten jelenlétének melege és fénye, mint felkelő nap, sugározza be a szent helyet. „Világosítsd meg a Te orcádat, hogy megszabaduljunk!” (Zsolt 80:3,7,19. v.ö. 4Móz 6:24-26). Ahol az Ő fénye megjelenik, eltűnnek a szomorúság és nyomorúság fellegei. Meglepetésére azt a feleletet kapja, hogy Jeruzsálem fogsá­ga nemcsak hetven évig, hanem hetven évhétig fog tartani. Ez emberileg elérhetetlen és beláthatatlan idő. Kézzelfogható válaszként viszont a hazatérési rendeletet akkor adta ki Círus uralkodó. De az igazán üdvös válasz Dániel imádságára a Megváltó Krisztus és az Ő váltságáldozata. Erre mutat a jövendölés (24–27.v.). Ez az egyetlen reménység ma is, úgy zsidóknak, mint bárkinek.
Ismerd fel te is a Könyvből te meglátogatásod idejét!