Igehely: 4Móz 16:1-5; 16-33; Kulcsige: 4Móz 16:31-33 „Alig mondta ki Mózes ezeket a szavakat, meghasadt alattuk a föld. Megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével együtt, meg Kórah összes emberét mindenükkel, amijük csak volt. Elevenen szálltak le a holtak hazájába mindenükkel együtt, és betemette őket a föld. Így vesztek ki a gyülekezetből.”
Az egyik legnagyobb kísértés, amellyel a gonosz megtéveszti Isten gyermekeit, a papság fogalmának félreértése. Az Ószövetségben a Sátán így kísértette meg Korahot, Dátánt és Abírámot. Fellázadtak Mózes és Áron ellen azzal az ürüggyel, hogy ők is a szövetség népéhez, a papok nemzetségéhez tartoznak (2Móz 19:5), a szabad emberek nemzetéhez, ahol az egész közösség szent (4Móz 16:3). Abba a kísértésbe estek, hogy ha ők szentek, akkor bármilyen módon szolgálhatnak Isten előtt. Bár tanúi voltak Lévi családja kiválasztásának a kijelentés sátránál való szolgálatra, azt gondolták, hogy joguk van ugyanúgy szolgálni, mint Áron főpap. Hozzáállásukkal lázadást szítottak Izráel népe között. Isten másnap igazságot szolgáltatott, amikor a föld meghasadt, és élve elnyelte őket, kétszázötven embert pedig az Úrtól jövő tűz emésztett meg.
Amint erre a tragédiára figyelünk, imádkozzunk útmutatásért, hogy Istent az általa megszabott módon szolgálhassuk. Könyörögjünk azoknak a helyreállásáért, akik elégedetlenek és irigyek azokra, akik nagyobb felelősséggel járó tisztségben szolgálják az Urat. Imádkozzunk, hogy az Úr őrizzen meg bennünket a lázadás bűnétől.