Igehely: Jn 12:42-50; Kulcsige: Jn 12:44-45 „Jézus pedig hangos szóval ezt mondta: Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; és aki engem lát, az azt látja, aki elküldött engem.”
Jézus születése által felragyogott a világosság a sötétségben. Ő nem csupán a bűn sötétségéből vezette ki a benne hívőket, hanem a tudatlanság sötétségét is eloszlatta. Milyen nagy sötétségben él az az ember, aki félreismerte Istent, vagy tévesen hiszi azt, hogy ismeri Őt. Jézus maga volt a megtestesült Isten, akin keresztül magát az Atyát lehetett megismerni. Ez ma is lehetséges, de hogyan? Aki Jézusban hisz, az az Atyában hisz. Aki Jézust megismeri, az az Atyát is ismeri. Aki Jézust hallja, az az Atya hangját hallja. Te hiszel-e benne? Látod, amint életedben cselekszik? Hallod az ő hangját, amikor megtérésre hív, figyelmeztet vagy vigasztal? Mekkora kegyelem, amikor egy halandó a halhatatlan Istennel kerül személyes kapcsolatba. Ez lehetséges volt akkor, és lehetséges ma is. Aki eddig elutasította Őt és befogta a fülét, hogy ne hallja a hívást, annak is van kegyelem, mert Jézus nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem azért, hogy megmentse. Egyszer lesz ítélet is, de ma még tart a kegyelem. Megragadtad már?