Aki az emberek gondolkodását szeretné megváltoztatni, az nagy fába vágja a fejszéjét! A gondolkodási sablonok, a vélt vagy valós igazságtartalommal rendelkező nézetek mélyen bele tudnak íródni az elmébe. Az Úr Jézustól sokadik tanítás és beszélgetés után kérdezik meg: „ki vagy te?”, de Ő a már korábban elmondott kijelentésekre tesz utalást, megjegyezve, hogy azok nem változtak és nem ellentmondóak.
Az volt a gond, hogy a zsidók nem tudtak átlépni azon a határon, amit ők állítottak fel maguknak, hogy Jézus a József fia (Jn 6:42). E határok között Ő próféta lehet, de Messiás nem, tanító igen, de Isten Fia nem. Miközben az emberek már korábban elkönyvelték, hogy ismerik az apját és az anyját, Ő arra törekedett, hogy személyét ne emberekhez kötve, hanem a mennyei Atyával való kapcsolata alapján ismerjék meg.
Az istenismeret helyes megközelítése mellett nagy szükség van helyes önismeretre is, amint az kiderül a következő igeszakaszból. Miközben Jézust József fiaként azonosítják be a zsidók, magukat Ábrahám fiaiként emlegetik, és ebben a státuszban nem érzik szükségét annak a szabadításnak, amit Jézus kínál nekik. A Mester rátapint az igazság mindkét oldalára: Ő a mennyei Atyának a Fia, hallgatói pedig az „ördög atyától valók” (Jn 8:44), és mindenki az atyjának a kívánságait teljesíti.
A bizonytalankodó embereket biztosítja az Úr Jézus afelől, hogy az Atya vele van és támogatja munkáját, ezért bízzanak benne és hallgassanak rá. Feltevődik a kérdés: mi az Atya támogatásának a titka? Itt a válasz: „azt mondom, amire az Atya tanított engem” és „mindig azt teszem, ami neki kedves”! Ettől Jézus Urunk soha nem tágított, hanem teljes engedelmességgel és alázattal vitte véghez a megváltást, beváltva az ígéretet és beteljesítve a próféciákat. Ez a magatartás bizonyságtétel arról, hogy Ő a Messiás, az Isten Fia.
Mit mondjunk ezekre? Kinek a tetszését keressük leginkább? Hajlamosak vagyunk a magunkét helyezni előtérbe, vagy legalább a családunkét. Az Isten akaratának cselekvése, az Ő tetszésének keresése sokszor háttérbe szorul. Szánj ma időt arra, hogy megtudd, „mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm 12:2), és cselekedd is azt!