Igehely: 1Krón 21:1-13; Kulcsige: 1Krón 21:11 „Ő is csináltatott áldozóhalmokat Júda hegyein, és így paráznaságba vitte Jeruzsálem lakóit, és félrevezette Júdát.”
Dávidot Isten választotta királlyá. Alázatos emberként kezdte uralkodását. Amíg alázatban maradt, Isten felmagasztalta őt, és győzelmet győzelemre aratott. Viszont a sátán megkísértette, és ő engedett neki.
Vezetőnek lenni kiváltság, ugyanakkor nagy felelősség is. A vezető bűne nemcsak saját életére, de az általa vezetettekre is kihat. Minél magasabb pozíciót tölt be valaki, annál nagyobb a kísértés a felfuvalkodásra. Ez utálatos bűn Isten szemében mert: a gőg vakká tesz. Ellentétben az alattvalóival, Dávid nem látta meg szándékának súlyos következményét. Erőszakossá is tesz: „a király szava erősebb volt Jóábénál.” A józan tanács ellenére kivitelezte szándékát. Isten haragját és súlyos büntetését vonja maga után. „De Isten rossznak látta ezt, és megverte Izráelt.”
Nem kell királynak lenni ahhoz, hogy téged is megkísértsen a sátán a kevélység bűnével. Mint családapa, anya, egy közösség vagy bármilyen csoport vezetője, te sem vagy mentes az ilyenfajta kísértéstől: Hadd lássam, mennyire tudom érvényre juttatni saját akaratomat! Hány „katonám” van? Hányan hallgatnak rám, és teszik, amit én mondok?
Ha vezető vagy, hallgass a jó tanácsra, és állj ellene a kísértésnek! Ha vezetett vagy, imádkozz a vezetőidért, és ha Isten megbíz, alázattal figyelmeztesd vezetődet az elbizakodás veszélyes következményeire!
Mindannyian ki vagyunk téve a kísértéseknek, de álljunk ellene, ne adjunk annak helyet. „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek” (Jak 1:12).
Legyen Dávid példája figyelmeztetés a kísértések idején. Ha bele is estél az elbizakodás bűnébe, van lehetőség a szabadulásra. Ismerd el őszintén, és valld be Istennek: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1:9).
Legyen ez mindennapi életgyakorlatunkká, hogy így mentesek legyünk az elbizakodottságtól, de minden más bűntől is, ami Isten haragját vonná életünkre. Hadd „essünk” Isten kezébe, hogy keze bennünk is kiformálhassa képét az Ő dicsőségére!
„Vezetni, úgy tudok, ha Szentlelked vezet.” A vezető akkor tudja jól betölteni Istentől kapott hivatását, ha igaz életére nézve, hogy vezet Ő.