Az Istennel megromlott kapcsolatunk egyetlen helyreállási lehetősége, hogy megértsük, mit mond az Úr nekünk. A kinyilatkoztatás igéi ezt az üzenetet hordozzák, de a megrontott szív félreérti és félremagyarázza Isten szavát. A félremagyarázott ige viszont céltévesztést eredményez, kárhozatba vezet. A megértést nehezíti az idő múlásával járó változás is. Az új generációk már nem értik a régen kapott üzenetet. Az ószövetségi időkben Isten prófétákat támasztott, akik magyarázták az ősi igét, és alkalmazták azt koruk eseményeire. Persze, minden igaz prófétát üldöztek, mert mást hirdettek, mint amit kortársaik hallani vágytak.
Jézus Krisztus belépett az emberi világba, hogy elősegítse Isten valós megértését: „Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra” (Jn 18:37). Tanítása Isten beszéde, melyet érthető szavakba, sokszor a megértést segítő példázatokba öntött. Ezt könnyelműen fogadni pótolhatatlan mulasztás, mert Krisztus Istentől jövő tanítást hozott: „Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem” (16.v.).
Az Úr Jézus tanítói munkája is ellenállásba ütközött. Korának vallási vezetői féltékenyen figyelték, ürügyet keresve arra, hogy szembeszegüljenek vele. Az Istentől jövő és életet mentő tanítás mellé régen is, ma is odaállították az emberi tanításokat, melyek célja nem a másik megmentése, hanem valami egyéni, például a hallgatóság lenyűgözése, tömegek feletti befolyás megszerzése, elismerés, hagyományőrzés, pénz stb.
Az Isten titkairól szóló tanítások hallgatása felelősséggel jár. Fel kell ismernünk, meg kell különböztetnünk az igaz és a hamis tanításokat! Erre az Úr ad is támpontot: „Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és abban nincs hamisság” (18.v.). Legyen baptista közösségünk a Krisztus Igéjének hiteles hordozója!
Felismerjük korunk tévtanításait? Mi a fontosabb: egy tanítást követők létszáma, vagy a tanítás igeszerűsége? Fel merjük-e tenni a kérdést magunkban, hogy egy-egy tanítónak vajon mi a célja a tanításával, az Úr Jézus dicsőítése, vagy saját dicsőségének építgetése?