Igehely: 2Kor 9:5 „Szükségesnek tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, menjenek el hozzátok előre, és készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány.”
Mennyire szükséges a tapintat az adakozás lebonyolításánál! Pál rendkívüli érzékkel kezeli a korinthusi helyzetet. Ott már előfordultak bizalmatlankodó megnyilvánulások. Amikor a filippiek felbuzdulnak a Pál iránti törődésre, az adományt Epafroditosz által küldik el az apostolnak. Pál visszaigazolja: „Átvettem mindent” (Fil 4:18), azaz Epafroditosz megbízható volt: minden megérkezett, semmit sem vett el belőle magának.
Krisztus gyülekezetének tagjai az anyagiak terén is megbízhatóak, tiszták. Ha pénzt, vagyontárgyakat kezelnek, és ha senki sem látja, kezük akkor is tiszta marad, mert szívükben Krisztus él. Pál tisztaságához sem fért kétség: „óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt, mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2Kor 8:20).
A gyülekezet adománygyűjtését sem kísérheti félreértés. Ma a sajtó igyekszik mindent negatív fényben feltüntetni. Nekünk, hívőknek, felelősségünk van, mert úgy tűnik, kevés, ha tisztességes a kéz, annak is kell látszania.
Nem vagyunk-e félreérthetőek adakozásunk terén? Tiszta kézzel és tiszta szívvel járunk el az emberek előtt, ahogy az Úr rendeli?