Csodákra éhes emberek vették körül Jézus Krisztust. Jelt követeltek. Az új jel a templom lerombolása, és három nap alatt való felépítése. Ez teljesen elképzelhetetlen volt a zsidók számára. Nagyon jól tudták, hogy a templom negyvenhat évig épült, és lehetetlen három nap alatt felépíteni. Feltámadása után viszont megértették, hogy testének templomáról beszélt.
Ezen az ünnepen sokan hittek benne. Jézus ismerte mindannyiukat. Tudta, hogy hitük jelek és csodák után vágyik, látványosságra épül, és hamar tovatűnik. Jézus Istensége, mindentudása van előttünk. Nem bízta magát rájuk. Tudta, mi lakik bennük: csak felszínes hitük van. „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13:8). Jézus ismer minket is, tudja, milyen hitünk van. Sokan szeretik a szenzációt, az új dolgokat. Ezért némelyek kívánságaik szerint szolgálják ki az erre éheseket: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni” (Gal 6:7). Jézus szeret minket, és azt akarja, hogy valódi hitünk legyen: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek” (Zsid 11:1-2). Nekünk is ilyen hitre van szükségünk!