Jézus Júdea földjére ment tanítványaival, és ott keresztelt. János tanítványai vitték a hírt, hogy Jézus, aki Jánossal volt a Jordánon túl, keresztel, és mindenki hozzá megy. János tanítványait nagyon felzavarta az, amit hallottak Jézus munkájáról. János valódi meggyőződése volt, amit elmondott a tanítványainak: „Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el.” János öröme az volt, hogy a vőlegény barátja lehet. A vőlegény barátja sok mindent megszervezett a menyegzőre, és elhozta a menyasszonyt a vőlegényhez. János öröme azzal lett teljes, hogy az emberek Jézushoz közeledtek. Munkájának gyümölcse látható lett: az útkészítés nem volt hiábavaló. Kész volt megalázkodni, alábbszállni azért, hogy Jézust, mint valódi Megváltót ismerjék meg: „neki növekednie kell.” Tovább végezte a munkát mindaddig, amíg börtönbe került. Sokat tanulhatunk Jánostól, aki Jézust naggyá tette, bemutatta a megtérésre hívó prédikációjában, és naggyá tette a bizonyságtételében.
Értesse meg velünk az Úr, hogy neki növekedni kell népe között, nekünk pedig feladatunk bizonyságot tenni nagyságáról a körülöttünk élőknek.