Igehely: 1Krón 15:1-4, 11-16, 25-28; Kulcsige: 1Krón 15:2 „Akkor mondta ezt Dávid: Nem szabad másnak hordoznia az Isten ládáját, csak a lévitáknak, mert őket választotta ki az Úr, hogy állandóan hordozzák és gondozzák az Úr ládáját.”
A kudarc is lehet Isten eszköze, ami által a gyermekeit formálni akarja. Van, amikor azért nem sikerül a hívő ember terve, hogy így meggátolja őt Isten abban, hogy bűnt tegyen, vagy épp valamilyen kárt okozzon mások, vagy maga számára. Néha a sikertelenség, csalódás által Isten arra akarja rávezetni a hívőt, hogy feladjon egy olyan dolgot, ami számára fontosabb lett, mint mennyei Atyja. Helyre akarja állítani az igaz imádatot egy olyan helyzetben, amikor a Teremtő helyét átveszi valami földi dolog. Máskor arra neveli, hogy valamilyen bűnt feladjon, és ne éljen tovább abban.
Azonban ez a történet arra is rámutat, hogy a kudarc nemcsak azt jelentheti, hogy az, amit teszek, helytelen, hanem azt is, hogy bár az irány jó, de a módszer vagy a cél, indíték, motiváció nem megfelelő. Talán a lelkület sem kedves Isten előtt, mert nem az Ő dicsőségét keresem, hanem a magamét.
De a kudarc egyszerűen azt is taníthatja, hogy ha a cél helyes, az még nem jelenti azt, hogy problémáktól mentes lesz az út. Ha először nem járunk sikerrel, le kell vonni a tanulságot, ki kell javítani a hibákat, Isten elé kell állni, hogy megvizsgáljon, helyreállítson, és neki kell fogni újra. Ha rá figyelünk, Ő segít tanulni az eredménytelenségből, kudarcból, csődhelyzetből. Rávezet a helyes útra, megoldásra.
Úgy gondolom, hogy van néhány kérdés, amit fel kell tennünk magunknak a kudarc esetén: Helyes volt-e az, amit tenni próbáltam? Az én hibám, bűnöm, figyelmetlenségem miatt következett be a kudarc? Helyes volt a módszer, indulat vagy lelkület, amivel tettem? Ha nem volt helyes valami, akkor mit tehetek másként, hogy az eredmény megváltozzon?