Az újszövetségi korban az apostolok látták a feltámadt Krisztust, csodatevő erővel voltak felruházva, ami hitelesítette a küldetésüket, amit az Úrtól kaptak. A próféták kijelentést kaptak Istentől, vagy Isten korábbi üzenetét adták tovább. Ezeknek az ajándékoknak a jelentőségét Pál így foglalja össze: „ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Jézus Krisztus” (Ef 2:20). Az evangélisták hirdették az üdvösséget, amely Jézus Krisztus által van, a pásztorok és tanítók pedig gondoskodtak a rájuk bízott nyájról, és tanították Isten igéjét. A cél Krisztus testének építése, eljutni a hit és az Isten Fia megismerésének egységére, a teljes férfikorra, a Krisztus teljességének mértékére.
A mai keresztyének sem elégedhetnek meg kevesebbel, másrészt nem tűzhetnek ki magunknak magasabb rendű célokat, mint amit már Isten korábban meghatározott. A cél megvalósulásában a test tagjai harmonikus kapcsolatban vannak a fejjel, Jézus Krisztussal, akiben az isteni élet teljessége van, aki által igazi növekedés történik.