Az apostolok nem tudtak a gyülekezetben minden szolgálati területen helytállni, ezért olyan probléma keletkezett, amit orvosolni kellett. A görögül beszélő zsidók úgy látták, hogy az özvegyeik mellőzve vannak, és nem részesülnek olyan ellátásban, mint a héber özvegyek. A diakónusok megválasztása bizonyítja, hogy az első gyülekezetben mennyire körültekintően végezték a különféle szolgálatokat. Az apostolok fontossági sorrendet állítottak maguknak: az igehirdetés és az imádkozás szolgálatát nem látták jónak elhanyagolni más jellegű szolgálatok miatt. A szegények megsegítésének szolgálatát a gyülekezetben nagyra becsülték, hiszen gondosan ügyeltek arra, hogy milyen kritériumok alapján válasszák meg a diakónusokat, akik ezen területen szolgálnak majd. A jó bizonyság, a Lélek teljessége nélkülözhetetlen követelmény volt a megválasztott személyek életében.
Imádkozzunk azért, hogy egy szolgálati terület se legyen elhanyagolva gyülekezeteinkben, és azért is, hogy olyan személyek végezzék, akiknek életében Isten neve megdicsőül (Mt 5:16)!