Igehely: 1Kor 3:1-15; Kulcsige: 1Kor 3:6-7 „Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.”
A korinthusi hívek, kultúrájukhoz híven, gyorsan választottak maguknak kedvük szerinti lelki vezetőt, aki után rajonghattak. Ebből irigység és viszálykodás adódott, testies magatartás, ami lelki kiskorúságukról árulkodott. Pál megfeddi őket, hogy nem szólhat hozzájuk úgy, mint lelki emberekhez, hisz megnyilvánulásaik testiek. Az apostolnak emlékeztetnie kellett őket: „Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok” (1Kor 3:9).
Micsoda bölcs és érett hozzáállás, ha Isten szolgái önfényezés helyett nagyra értékelik a melléjük adott szolgatársat, és egymást különbnek is tartják! Sem Pálnak, sem Apollósnak nem szabad elvonnia a hívek figyelmét Istenről, aki a fő, és aki biztosítja lelki növekedésüket. Kövessük figyelemmel az érvelést: „Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívővé lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr.” Napjainkban is olyan könnyen sztárrá avathatunk némelyeket, mert remek énekesek, nagy szónokok vagy épp lenyűgöző írók, de Pál szerint ők is csak eszközök, szolgák, akik Istentől kapták képességüket és ajándékaikat a szolgálat végzésére. A szolgák legfőbb és legkiemelkedőbb hívatása, Istentől kapott feladata, hogy az Úrra mutassanak. Mert az Isten szántóföldjében nem az számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem aki a növekedést adja, és az Isten maga (3:6–7).
Egy másik jelkép, amit Pál használ, az épület képe. Nem az a lényeg, hogy ki épít, hanem az, hogy milyen alapra, és mit épít arra, hiszen az egyedüli alap Jézus Krisztus, minden ember munkája pedig tűznek lesz alávetve. Szolgálatunk tekintetében nem a látszat vagy a mennyiség a meghatározó, hanem a minőség. A felsorolt építőanyagokat két csoportba sorolhatjuk: nemes, értékes, tűzálló, mint az arany, ezüst és drágakövek; illetve közönséges, mulandó, gyúlékony, mint a fa, széna és szalma (3:12).
Közeledik az a nap, amikor az emberek rajongása, tapsolása, elismerése egészen elhalkul, és csak az marad, amit az Úrban, az Úr által és az Úrért tettünk. Figyeljünk és építsük szolgálatunkat az Úrra, aki a növekedést adja, és tegyünk meg mindent azért, hogy munkánk maradandó legyen!