Igehely: 1Móz 2:4-7,18-25; Kulcsige: 1Móz 2:7a,22 „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából. Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez.”
Elmélkedjünk a mai napon arról, hogyan jött létre az ember, és mi az emberlényege?
1. Isten formálta meg. Aki vagyok, amilyen vagyok, az Isten akaratából ill. tudtával történt. Hogyan? Valaki azt mondta, hogy a teremtés minden egyes mozzanata egy bizonyos célnak, funkciónak megfelelően lett kialakítva. Úgy lett megalkotva, hogy működőképes legyen. Amikor eljött a hatodik nap, akkor „látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” Ha jó, akkor a célnak megfelel. 2. A „föld porából” és „a maga lelkéből”. Mi az ember? Az orvostanhallgatók megtanulják az emberi test részeit, működési elveit, és azt mondják: „Így működik az ember.” Jönnek a pszichológusok, és azt mondják: „Nem egészen úgy van, hiszen vannak lelki folyamatok, amelyek nagy mértékben befolyásolják az ember életét!” Jönnek a teológusok, és azt mondják: „Igen, mindez igaz, de Isten Lelke által ember az ember.” Kinek van igaza? Istennek.
Mi az ember? A 22. vers arról beszél, hogy az ember nem a férfi, hanem a férfi és a nő. Az ember tehát két részből álló egész. Így működik jól a családban, a gyülekezetben, a társadalomban. Legyünk érte hálásak!