Igehely: 1Móz 29:32-35; Kulcsige: 1Móz 30:20 „És ezt mondta Lea: Megajándékozott engem az Isten egy szép ajándékkal: Most már énvelem fog lakni a férjem, mert hat fiút szültem neki! Ezért nevezte el őt Zebulonnak.”
„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13:8). Ez az ige jutott eszembe, olvasva ezt a régi, tőlünk kulturálisan nagyon távoli világban játszódó történetet. Itt minden a (fiú)gyermekekről szól. A nők/feleségek ezért képesek bármit megtenni. És a rejtőzködő Isten, aki vagy használ emberi eszközt (Lea, a lenézett, hátrányos helyzetű lány férjhez adása), vagy nem (megnyitotta a méhét), ott lép be, ahol kell, és biztosítja rendjét: a gőgösöket megalázza, az alázatosaknak kegyelmet ad. Az is érdekes, hogy Leának csak a negyedik fiú megszülése után fogalmazódik meg a szívében és az ajkán a hála. Isten azonban nem vonta meg közben sem az áldását tőle. Engedte, hogy teljesen meggyógyuljon a lelke. Azt azonban láthatjuk, hogy Júda, a negyedik fiú lesz az igazi áldáshordozó, mint az ÚR Jézus őse.
Az elején idézett igevers nemcsak a Jákób feleségeire igaz. Ő látja a te kudarcaidat is, és neked is segíteni akar. Bízz benne, hogy tud segíteni! Emberi eszközökkel vagy azok nélkül, de szabadítást készít számodra is! Adj hálát érte már most! Ismersz gyermektelen házaspárokat? Imádkozz értük, és ha tudsz, segíts nekik jó szóval esetleg tanáccsal!